Nyomtatás 

Kicsit többet: a szezámmagról

A szezámmag egy Indiából származó, körülbelül egy méteres magasságú, lágyszárú trópusi növény magja. A szezám az első termesztésbe bevont növények egyike. A növényt könnyű termeszteni, inkább a betakarítás okoz gondot. A termést ugyanis rendkívül óvatosan kell eltávolítani a növényről, mivel a legkisebb rázkódásra a földre hullanak a magok.
A hindu mitológia szerint a Yama isten által megáldott mag az örök élet szimbóluma. Indiából terjedt el, először Kínában és Japánban jelent meg, majd hamarosan felütötte fejét az összes mediterrán országban. III. Ramszesz idején már Egyiptomban is ültették, amelyről hieroglifákon is megemlékeztek. A római hadseregben mézzel elkevert szezámmagot (halvát) etettek a katonákkal erejük, és férfiasságuk növelése érdekében. Hippokratész többször megemlékezik műveiben a szezámmag gyógyító erejéről.

Az európaiak a szezámmagot legtöbbször csak kenyerek vagy rágcsálnivalók tetejére hintve használják. Szinte sehol nem használják a magokat ételek ízesítésére vagy alapanyagként. A világ más tájain egészen más a helyzet. Szószokat, curryket, fűszerkeverékeket ízesítenek vele Ázsiában és a Közel-Keleten egyaránt. A tahini (szezámpaszta) alapanyaga, amiből a finom csicseriborsó krém, a humusz készül.
Ázsiában nagyon sokféle szezámos édességet készítenek olajban kisütött gombócok és krémek formájában is. Japánban az asztalon találhatjuk a gomasszió (gomasio) nevű ízesítőt, amit pirított szezámmagból és sóból állítanak össze. Nem csak Ázsiában, de Kelet-Európa több országában, Afrikában és Dél-Amerikában is kedvelt a halva, mely nem más, mint szezámmag, cukor, méz, olajok összekeverésével készült, olajos magvakkal, kakaóval megbolondított édesség.

Évszázadokon szezámból sajtolták a világ számos részén a legfontosabb főzőolajat. Marco Polo először Perzsiában találkozott a szezámolajjal, ahol oliva helyett használták, mivel az olajnövény azon a vidéken nem termett. Úgy fogalmazott egy írásában, hogy még életében nem ízlelt ilyen finom olajat. A szezámolaj többek között azért olyan jó, mert magas hőmérsékleten sem savasodik, és olyan intenzív az illata, hogy már egy kis mennyiség is rengeteg ételhez elegendő. Kínában ötezer éve használják a szezámmagból sajtolt olajat tintához és főzéshez.

A szezámmag a magok királya, hiszen kalciumban súlyarányosan gazdagabb, mint a tehéntej (hétszer annyi kalciumot tartalmaz, mint ez utóbbi) illetve vetekszik a tehénsajtok kalciumtartalmával, az olajos magvak közül pedig egyenesen kiemelkedik. A növényi eredetű fehérjeforrások közül kevés tartalmaz ennyi értékes aminosavat. A szezámmag telítetlen zsírsavakban gazdag, a mag 55%-a olaj. Kitűnő természetes forrása a B- és az E-vitaminoknak. Kiemelkedő a lecitintartalma, így védi az érrendszert a koleszterin lerakódástól, továbbá szerves foszforsav tartalma, mely az agy- és az idegszövetek legfőbb építőköveként szolgál.

A szezámmagot rendkívül sokféle módon tudjuk elkészíteni. Készülhet belőle pirított és sózott formájában szezámsó (gomasszió), kenyérbe és péksüteménybe süthetjük, salátára, köretre szórhatjuk. Fontos azonban, hogy a nehezen elrágható piciny magokat az emészthetőség megnövelése érdekében durvára daráljuk és így fogyasszuk el, mert ha a mag nincs feltárva, kevéssé hasznosul a szervezetünkben. Évszázadok óta közkedvelt olaját főzésnél, salátakészítésnél egyaránt felhasználhatjuk.

Vigyázat, a szezámmag, az arra érzékenyeknél allergiás reakciókat válthat ki. 

Iratkozzon fel az ingyenes hírlevelünkre, melyben tájékoztatni fogjuk az új híreinkről, akcióinkról és nyereményjátékainkról!